Advent Bécsben és Parndorfban

2017-06-26

Karácsony előtt – több száz másik emberrel – úgy döntöttünk, hogy kiruccanunk Bécsbe. Közel is van, hangulatos is, rá is érünk, miért ne? Körbekérdeztünk, hátha akad még vállalkozó szellemű barát? Akadt… Terveink között szerepelt hazafelé a Parndorf Outlet Centerben való körülnézés és vásárlás is, hiszen a társaság kétharmada amúgy sem járt még ott.

Ha valaki Budapestről Bécsbe szeretne kocsival utazni, legkönnyebben az M1-es autópályán teheti meg, ami a határtól már A4-es autópályaként szerepel. Természetesen a magyarországi autópályamatrica külföldön már nem érvényes, ezért a határ előtt valamelyik benzinkútnál érdemes venni egy Ausztria autópályáira érvényes pályamatricát. A legkevesebb időtartam itt is a 10 nap, és az ára is nagyjából ugyanannyi, mint a magyar pályamatricának. (nagy előnye, hogy mivel még a magyar oldalon vesszük meg, lehet forintban fizetni. :) ;) )

Érdemes gps-sel tájékozódni, vagy olyan okostelefonnal, ami külföldön is használható internettel rendelkezik. Az sem baj, ha valaki a régi térképes megoldást szereti, de ebben az esetben jókora kihívást jelent a bécsi belvárosi forgalomban való közlekedés, a térkép szimultán megfigyelése és nem utolsósorban egy szabad parkolóhely keresése.

Ha olyan szerencsénk van, hogy a belvárosban sikerül leparkolnunk a kitűzött célhoz képest néhány száz méteren belül, már indulhatunk is. Közelgett az ebédidő és mivel nem csak a karácsonyi vásárt szerettük volna megtekinteni, beültünk egy hangulatos kis étterembe, hogy eredeti, igazi wiener schnitzelt (közismert nevén rántott húst) együnk. Az étterem különlegessége, hogy belső terében egy igazi, élő fa volt látható. Asztalhoz való telepedésünk után legnagyobb megdöbbenésünkre a pincér magyar volt, így bár nem süthettük el a wiener schnitzelt szóviccet, de információt kaptunk például arról, hogy Ausztriában a vezetéskor megengedett véralkoholszint 0,5 g/l. (Kivéve a kezdő vezetők és hivatásos sofőrök esetén, mert ebben az esetben 0,1 g/l.) E felvilágosítást először kétkedéssel fogadtunk, aztán az internet segítségével meggyőződünk róla, hogy a felszolgáló nem csak ugratni akar, hanem valós tényt közölt. Ennek örömére önkéntes sofőrünk is ivott egy pohár sört. Ha már ilyen közlékeny volt velünk, érdeklődtünk a borravalóról is. Tájékoztatása szerint Ausztriában nem várják el, de nyilvánvalóan nem is haragszanak meg érte. Ha a borravaló mellett döntünk, akkor itt is a 10% az elfogadott. A rántott szelet porhanyós, finom és meglepően olcsó volt (8,5 Euró). Hozzá Kartoffelsalat járt egy külön kis tányérkában. (Ez lilahagymás ecetes krumplisalátát jelentett.) A pincér egyébként balatoni volt és elmondása szerint lakhelyén kevés a munkalehetőség, így vagy Pestre jár dolgozni, vagy Bécsbe. Ő az utóbbit választotta.

Az étteremből az utcára kilépve ledöbbenéssel és kis megilletődéssel fogadtuk, amikor enyhe tájékozódási zavarunkat látva egy kutyát sétáltató idős bácsi felajánlotta segítségét – magyarul… Magunkban mindannyian nyugtáztuk, hogy meglehetősen sok magyarral futunk össze, és mindenki határozottan kedves velünk. Szemrevételeztük az adventi vásár néhány utcán és téren elhelyezkedő ottani részét is. Több alkalommal volt már lehetőségem összehasonlítani a bécsi adventi vásárt és a budapestit. A bécsi természetesen jóval nagyobb területen helyezkedik el és büszkélkedhet a schönbrunni kastéllyal is, de számomra a budapesti mégis élvezetesebb, hangulatosabb. Bécsben számtalan bódéban árultak hógömböket, forgókat, üvegmütyüröket. A budapesti Vörösmarty téren sokkal több kézművestermék, kreatív áru található. Bár a forralt bor tekintetében az árak hasonlóak.

Némi vásárfia után Pándorfalu felé vettük az irányt. Hiszen amúgy is útba esik. Erről a helyről tudni kell, hogy Bécstől 48 km-re dél-keletre, Pozsonytől 33 km-re dél-nyugatra fekszik. Ugyanakkor itt halad el a három fővárost összekapcsolóan az A4-es autópálya Budapest felé és a közelben indul az A6-os autópálya Pozsonyba. A Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér 20 percre, a Pozsonyi repülőtér 30 percre található. Kis község Ausztria burgenlandi tartományában, néhány ezren lakják, mégis híres. Ugyanis a község mellett helyezkedik el a Parndorf Degisner Outlet Center, amit a népnyelv Parndorfnak hív. A hivatalos nevén McArthurGlen Designer Outlet Center bevásárlóközpont a régió legnagyobb munkaadója 650 munkahellyel. 1998-ban nyílt meg. Ez nem csupán egy épületkomplexum, hanem egy kisebb falu. Az építmények az osztrák építészeti hagyományok szellemében épült és a 160 designer üzlet mellett kávézók, éttermek és játszóterek is találhatóak itt. Kell néhány szót említeni a parkolásról. Bár ingyenes és több ezer parkolóhely van, hétvégén nyitás után 2-2,5 órával már egyetlen szabad helyet sem találni. És nem csak a felfestett parkolóhelyekre vonatkozik, de az épületek tövében, az utak mentén sem találni olyan helyet, ahol ott lehet hagyni a kocsit. Ha valaki messziről utazik csak emiatt az Outlet Centerbe érdemes a szemközti hotelban foglalni szobát egy éjszakára. Miután az autóval leparkolt a szállodánál, idegeskedés nélkül, stresszmentesen, nyugodtan átsétálhat vásárolni.

Az parndorfi Outlet Centerben soha nem látott üzletek fogadtak, csillogás, divat, design igazi „shopping” élmény. A legtöbb helyre be se néztünk és csak ámultunk azokon az üzleteken, ahol a sor vége kinn állt. Újabb ruhákkal, csokikkal lettünk gazdagabbak. Meg kell jegyeznünk, hogy számtalan eladó magyar. Segítőkésznek és kedveseknek bizonyultak itt is. Társaságunk egyik tagja kerekesszékes volt, az akadálymentes wc-ket pedig higiéniai okokból zárva tartják, ezért tanácstalanul álltunk az egyik előtt. Egy arra járó eladó lány önként felajánlotta, hogy megkeresi a biztonsági őrt és elkéri a kulcsot – magyarul…

Hazafelé este indultunk el. Éjjel érkeztünk meg Budapestre. Mozgalmas, kellemes tapasztalatokkal gazdag, előkarácsonyi hangulatú napot zártunk.

 

Frissítés: Időközben eltörölték a roaming díjakat.