Szenvedély

2017-01-16

Van egy szenvedélyem. Amikor belenézek a Napba, megbabonáz. Nem bírom róla levenni a szemem. Néha sikerül, habár pár másodperc és azt veszem észre, hogy ismét megbűvölve bámulom a Napot. Teljesen mindegy, hogy naplemente, nyár, tél, dél, borult az idő vagy teljes erejéből süt.  Nem figyelem a napkitöréseket, (bár szabad szemmel nem is látnám) nem gondolkodom azon, hogy hány fényévre lehet tőlünk, sőt az sem érdekel, hogy ezen kívül még hány naprendszer vagy galaxis van. Minden más hidegen hagy. Nyilvánvalóan árt a szememnek, de ezért mondtam, hogy ez szenvedély. Nem érdekel. Olyankor csak a Nap van és semmi más nem létezik. Beleolvadok egy hosszúra nyúlt tökéletes pillanatban.

Ilyen lehet a menny is, azt kívánod, bár soha ne lenne vége.

 „De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő erejében.” (Bírák 5:31)

Vajon a Bírák könyve szerzőjének is ez volt az egyik szenvedélye? Remélem.